• darabokban.info@gmail.com

Sose felejtem el, mikor egyik kollégámnak meséltem, hogy testbeszédet tanulok.
Hatalmas szemekkel nézett rám.
Szentül meg volt győződve róla, hogy ez valami +18-as dolog.
Hatalmasat tévedett.
De akkor mi az a testbeszéd?
És mi az a limbikus rendszer?

Jó néhány tudós, köztük Paul Ekman is megírta a könyvében, hogy a testbeszéd az tudomány. És nem az a fajta “a “Brit tudósok megállapították” féléből.

Kezdjük az elején!

Akkor beszélünk testbeszédről, mikor minden olyanról szó van, ami nem verbális kommunikáció.
Vagyis, Non-verbális kommunikáció.
Amikor idegesek vagyunk és megszaporodik a lélegzetünk, izzad a tenyerünk és remegni kezdünk, máris testbeszédről beszélünk.
De még akkor is, mikor kocsival megyünk, behajtanak hírtelen elénk, és mi a másodperc tört része alatt öklöt lóbálva káromkodunk.
Igaz, a káromkodás már verbálisnak számít.

Szóval minden reakciót, amit a testünk önkéntelenül pródukál, non-verbális kommunikációnak-vagyis testbeszédnek-hívunk.

Limbikus rendszer részei
kép forrása: http://isciencemag.co.uk

Bemutatkozik a limbikus rendszer

Agyunk szürke rétege alatt bújik meg egy egész rendszer. Itt vannak azok a részek, amelyek érzék szerveinkért felelősek, de azok is, amik az emlékekért.
A thalamus kezeli az üzeneteket, amelyeket a gerincvelőből az agyféltekébe továbbítanak.
A hippokampusz az emlékek tárolásáért felel,
A hipotalamusz irányítja az érzelmeinket.
Ezt nevezzük egyben limbikus rendszernek.

Ez a rendszer tehet arról, hogy hogyan reagálnak körülöttünk lévő emberek egyes kijelentéseinkre, illetve mi hogyan reagálunk rájuk.
Csupán testbeszéd -amit a limbikus rendszer okoz- kommunikációnk kb 55%-át teszi ki.
A limbikus rendszer úgy működik, mint egy számítógép hardver.
Az évek folyamán összegyűjti a pozitív és negatív élményeket, majd amikor újra találkozik akár hasonló jelenséggel, már tudja, hogyan készüljön rá, és mit is jelent ez a jel.
Nem kell ahhoz tudnunk vagy értenünk mélyebben a testbeszédhez, hogy észre vegyük, ha valaki mérges, vagy boldog.
Tudjuk, hiszen a limbikus rendszerünk már születésünk utáni években megtanulta.
És a limbikus rendszerünket hibáztathatjuk azért is, mikor valaki nagyon beszél hozzánk, de mi minduntalan a körülöttünk jövő-menő emberek felé kapkodjuk a fejünket.
Ez teljesen normális.
Védelmi ösztönként ott fut a háttérben, és ha esetleg a mi figyelmünk egy kis időre is lankadna, az ővé biztosan nem.

Joe Navarro így ír könyvébe  (Beszédes testek) a limbikus rendszerről:


A legtöbb ember úgy véli, hogy egyetlen agya van, és ez
az egy felel az összes értelmi képességünkért. A valóságban
azonban „három agy” lapul az emberi koponya belsejében,
és mindhárom más-más funkciók ellátására specializáló­dott.
Együttműködés közben viszont olyanok, mint egy

összevont parancsnokság és irányítóközpont,
amely tes­tünk összes megnyilvánulásáért felelős.


Kinek jó a testbeszéd?

Röviden és tömören: mindenkinek.

Gondolom nem új az érzés, mikor két ember között állunk és mindenki hajtja a maga igazát, mi pedig nem tudjuk eldönteni, ki mondja a valódi igazságot?
Vagy csak abba gondoljunk bele, hányszor tűnődtünk el azon, miért nem jöttünk rá azonnal, hogy átvernek bennünket.
Vagy hányszor néztünk kamasz gyermekünkre, és szerettünk volna bele látni a fejébe.
De ugyanígy jó lehet vállalkozóknak, akik szeretnék megérteni a parnereiket, dolgozóikat.
Munkahelyen főnöki beosztásban lévőknek.
Vagy egyszerűen bárkinek, aki szeretne tanulni és fejlődni egy kicsit, és érdekli a téma.

Tehát, ha legközelebb belénk akar jönni egy autó, de mi egyből megtudjuk menteni a helyzetet, vagy a gyereket a leesés pillanatában elkapjuk, esetleg azt vesszük észre, beszélgetés közben a nyakunkat, nyakláncukat, nyakkendőnket birizgáljuk, jusson eszünkbe: a limbikus rendszerünk szuperül végzi a dolgát.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem. 
Ha tetszett, kérlek egy megosztással segíts eljuttatni másokhoz is.
Keress bátran Facebook vagy Instragram oldalamon is.
Kriszti

Hozzászólás

%d bloggers like this: