tudatosság. darabokban.blog
Tudatos Élet

Te azt mondod jól vagy. Én azt kérdem: Meddig?

Meditálsz? Légzés gyakorlatokat csinálsz? Minden tökéletes, kiegyensúlyozott, mesebeli?
Meddig?
Mert nekem az a gyanúm, hogy „terepen” még nem próbáltad.


Tavaly augusztusban tértem rá az útra, ami egy ideig egész egyszerűnek látszott. Meditáltam, légzésfigyeléssel foglalkoztam, igyekeztem minél többet befelé figyelni.
Arra gondoltam, így nem is nehéz. Innentől az élet minden problémája megoldódott a részemről, jöhetnek a csillámpónik meg a csattogós lepkék.
Csakhogy sokkal inkább a fekete leves jött.

Tisztán emlékszem, mikor egyik kollégám összehívta a csapatunkat, és közölte, hogy nem csak neki kellene egyes dolgokat megcsinálni, hanem jó lenne, ha mindenki kivenné a részét belőle. Én akkor nagyon felhúztam magam, és egy pillanat alatt elhúztam onnan.
Mit gondol ez, hogy nem dolgozunk eleget? Már így is lóg a belünk.. minek jön ez ilyen szöveggel?” -gondoltam magamban.
Aztán, egy pillanattal később rádöbbentem, hogy milyen gyorsan vette át a harag az irányítást felettem. Nemhogy elé menni nem tudtam, a pillanatra se tudtam emlékezni, hogy mikor kerített magába. Erre persze már csalódottságot is éreztem.
Már akkora érzelem cunami volt bennem egy semmi perc alatt, hogy már azt se tudtam, hogyan állíthatnám meg. Teljes volt a káosz bennem.

Máshonnan nézve

Ekkor megálltam egy pillanatra, kihúztam magam, és elkezdte ki-be lélegezni.
Alig 5 perc leforgása alatt megnyugodtam.
Tiszta fejjel újra lejátszottam az egész jelenetet a fejemben. De ezúttal nem követtem el azt a hibát, hogy ítélkezzem magam felett az érzelmeim miatt. A gondolatokat csupán gondolatoknak tekintettem, és nem fűztem mellé semmilyen kommentárt.
Így már más volt az egész.

lassíts le. darabokban

Sikerült annyira visszamennem, hogy rájöttem, mi is dühített fel valójában.
És rájöttem arra is, hogy bár nem volt minden jogos, amit a kolléga mondott, volt benne igazság.

Később még gondolkoztam azon is, hogy hogyan lehet az, hogy itthon minden megy simán. Egyensúlyban, békében önmagammal és másokkal.
Viszont más-idegen közegben, pillanatok alatt kicsúsznak a dolgok a kezemből.

Végül arra jutottam, hogy amíg itthon, a rendben és nyugalomban elhatározom, hogy mostantól másként lesz és én már tudni és használni is fogom, addig kint a „terepen” a gondolataimat se tudom egyben tartani, nemhogy kontrollálni, esetleg az érzés elé menni.

Tudatos jelen a “terepen” is

Ezért kezdtem el alkalmazni a tudatos jelenlét gyakorlását az otthonon kívül is.
Amíg a buszra várok, vagy a buszon vagyok.
Vagy, amikor a munkám egyhangúvá kezd válni, és tudom, most hosszabb ideig senki nem fog zavarni. Sokkal könnyebb így egy rázós helyzetben is „haza” hoznom a tudatomat, és megfigyelni az érzéseimet.

Ezért ajánlom Neked is, hogy a tudatos jelent gyakorold a szabad pillanataidban. Utána már elé fogsz tudni menni az érzéseidnek, és ha esetleg érzed, hogy kezdene a düh, vagy az öröm, vagy bármilyen érzés túlságosan eluralkodni rajtad, Te már az elején ott leszel, és eltudod csípni.
Nagyon fontos még, hogy nem elfojtani kell ezeket az érzéseket, hanem kontrollálni.
Vedd tudomásul, (ha érzed, kezdesz dühös lenni) és próbáld meg átlátni, miért is érzed ezt. De ne arra gondolj, hogy „mert ez a hülye beszólt” hanem inkább valami olyasmire, hogy ha az Ő helyében lettél volna (és most kívülről látod magadat is és a szituációt is) hogyan reagáltál volna. Te mit mondtál volna. Hasonló helyzetben mit szoktál mondani vagy tenni.
Sokkal könnyebb lesz utána már a haragot kezelni és a harag okozóját is elfogadni.

Ne felejtsd el, hogy a cél, hogy ne ítélkezzünk. Se mások se magunk felett. Elfogadással sokat tehetünk a világért, magunkért és a környezetünkért.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem. 
Ha tetszett, kérlek egy megosztással segíts eljuttatni másokhoz is.
Keress bátran Facebook vagy Instragram oldalamon, illetve videókat találsz YouTube csatornámon.

Kriszti

Hozzászólás

%d bloggers like this: