Őnbizalom
Tudatos Élet

Ön-bizalom

Bízom magamban!
Mikor mondtad ezt ki utoljára?
Hogyan mondtad, hangosan, vagy csak magadban motyogtad?
Egyáltalán, mit jelent ez a két szó, aminek eget rengető ereje van?

Mai világunkban a bizalom nagyon drága kincs. Nem adjuk oda bárkinek feltétel nélkül. Nem osztogatjuk minden idegennek, aki megjelenik az életünkben.
A bizalom egy kiérdemelt dolog.
Ha visszatekintek a nagyszüleink korára, úgy gondolom, sokkal jobban megbíztak az emberek egymásban.
Nem volt közösségi média és nem volt internet.
Az ember csak átugrott a szomszédba, hogy „Szia Mariskám, ne haragudj, tudsz adni egy marék sót?”
Persze, ebből jött a „Gyere igyál meg egy kv-t, ha már itt vagy”
És máris kialakult az, ami a ma emberéből hiányzik.
A társalgás, a közvetlenség, a személyes kapcsolatok.

Ma már bármikor lefuthatsz a boltba sóért, mert állandóan nyitva van.
Bármit megrendelhetsz online is.
Nincs szükség Mariskára, és a közös kv is elmarad.
Ami viszont még ennél is fontosabb, a beszélgetés és a kapcsolat építés is ott marad. Nagyanyáink korában.

Ma mindenki rohan, senki nem ér rá. Magunkra zárjuk a házunk ajtaját, és jól érezzük magunkat. Ott a világháló, ahol minden elérhető.

Viszont, pont ezért, mert elmaradnak a személyes találkozások és a nagy beszélgetések, a bizalmunk is alábbhagy másokkal szemben. Nem adunk se esélyt, se időt arra, hogy a másik megismerhessen vagy bizalmat szavazzon nekünk. Vagy mi neki.

Pedig fontos lenne.

kép; pixabay
kép; pixabay

A bizalom két tábora

Azt is észrevettem, hogy nagyon sokan magukban sem bíznak. Pontosabban kezd két táborra osztódni az emberiség:

a; akik megmondják a tuti, mindegy, hogy igazuk van vagy sem. Pofátlanul tolják eléd az Ő véleményüket, te meg csak nyeld, nyeld, és akkor jó ember leszel a szemükben.

b; akik (talán épp az előzőek miatt) alig merik kimondani amit gondolnak. Visszahúzódnak a csigaházukba és csendben magukban motyogják a véleményüket. Pedig lehet, éppen nekik kellene kiabálniuk. Lehet pont náluk van a megoldás az élet gondjaira.

A b; változatú embereket nevezzük önbizalom hiányos embereknek. Ők azok akik nem bíznak senkiben, de legfőképpen magukban.
Akik a tükörbe nézve is előbb a rosszat látják meg magukon.
Akik utálnak a középpontban lenni.

Ezért van ez a blog

Viszont, van egy jó hírem.
Ez a blog éppen MIATTUK jött létre.

Én is ilyen voltam, alig tíz éve.
Nem vagyok pszichológus és orvosi diplomám sincs.
De tudom, hogy min mész keresztül.

Szeretnék segíteni Neked abban, hogy juss túl ezen, és a tükörbe is bátran bele tudj nézni.
Hogyha valami nem tetszik, az asztalra merj csapni, mert NEKED éppen annyi jogod van ehhez, mint másoknak.
Miért kellene lenyelned mások véleményét? És Te miért ne mondhatnád magabiztosan, és hangosan a tiédet?

Tarts velem és elmesélem én hogyan csináltam.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem. 
Ha tetszett, kérlek egy megosztással segíts eljuttatni másokhoz is.
Keress bátran Facebook vagy Instragram oldalamon is.

Kriszti

Hozzászólás

%d bloggers like this: