• darabokban.info@gmail.com
A félelemről már korábban is volt szó a blogban, igaz, a leküzdéséről még nem sokat beszéltünk. Azt is tisztáztuk, hogy félelmet mindenki érez. Van aki kicsit mutatja ki, van aki egyáltalán nem. És olyan is akad, aki nem tudja eltitkolni, mert messziről látszik rajta.
Életem legnagyobb példaképét tudnám ismét csak említeni-aki a nagymamám- hogy egy éjszakán úgy érezte fáj a foga, szóval saját maga, egy kezével kikapta onnan. Több gondja nem volt rá.
Ebben a történetben igazából csak nagyapámat tudom sajnálni, aki a mellék hangokra ébredt meg, illetve a látványra, hogy nagymamám épp szabadul egy fájó fogától.
Ahogy férjem jellemezte nagyanyámat: Ő egy jelenség volt.

Miért félünk?

Bármilyen hihetetlen is, de a félelemre szükségünk van.
Éppen két nappal ezelőtt láttam egy interjút Prof. Dr. Bagdy Emőkével.
A félelemről beszélt.
Azt mondta, szükségünk van a félelemre, ugyanis, ez egy védelmi reakció. Ez tudatosítja bennünk, hogy baj van, vagy legalábbis valami veszély közelít.

Ha ez az érzés nem lenne, nagyon könnyen szaladnánk bele olyan dolgokba, ami akár halálos is lehet.
Szóval, a félelemre-amíg nem kóros-szükségünk van.

Hogyan ismerjük fel?

Külső jelei, általában az összeszűkült pupillák, egymáshoz közelebb húzódó szemöldökök, kiszáradt száj, remegő kéz, vagy a „dobogó” láb a jellemző.
Ha valaki többször nyel nagyokat, az is jelenthet félelmet.

Belső félelem (amit szerintem mindenki ismer) remegő gyomor, elszorult torok.
Ilyenkor a legtöbb embernél leblokkol az agy. Kevésbé vagyunk képesek a gondolkozásra.

Mit tehetünk ellene?

A félelem egy olyan dolog, amin valószínűleg más nem tud megoldani bennünk, csak mi magunk. Mert nyilván, attól még senki nem nyugodott meg, ha valaki azt hajtogatta neki, hogy „nyugodj meg.”
Bár kétségtelen, ha látunk egy embert, aki fél, ez az első amit mondunk neki.
Ilyenkor a testi kontaktus szokott egy kicsit enyhíteni. A kar magsimítása vagy egy ölelés azt üzeni „semmi baj, itt vagyok melletted, megoldjuk”

Ez azért is fontos, mert ez az egész az agyunkig hatol. Tehát, míg a szavakat nem biztos, hogy felfogjuk, egy ölelésből az agyunk kezdi megérteni, hogy nem vagyunk egyedül. Itt egy másik ember, aki segíthet nekünk.

A félelem leküzdésének egy másik lehetséges megoldása, hogy szembenézünk vele.
Próbáljuk meg megnevezni, mitől félünk pontosan.

Nézz szembe a félelmeiddel
nézz szembe a félelmeiddel

Magasugrás

Általános kisiskolás voltam, mikor egyik legkedvesebb tanárom lett a testnevelés tanárunk. Előtte osztályfőnökünk és magyar tanárunk volt. (a magyar irodalmat amúgy Ő kedveltette meg velem)
Józska bácsi.

Szóval, testnevelés órán magasugrás volt a tananyag. Egy ideig ment is szépen minden. Röpködtem át a rúd felett és úgy éreztem, ennél jobb dolog a világon nincs.
Ahogy egyre magasabbra került a rúd egyre nagyobb kihívásnak is éreztem a feladatot.
Egyik órán viszont beakadt a lábam a rúdba és lerúgtam a helyéről. Szembe pedig ott volt a bordásfal, de szerencsére nem estem neki.
Ez után viszont történt valami bennem.
Iszonyatos félelemet kezdtem érezni.
Nekifutottam, de a rúd előtt megálltam. Földbegyökerezett a lábam és egyszerűen nem bírtam mozdulni.
Ez így ment pár alkalomkor, majd már a végén azt se tudtam miért félek átugrani, csupán a félelmet éreztem.
Akkor Józska bácsi félre hívott és megkérdezte, mi történt? Miért állok meg mindig és meg se próbálom átugrani az akadályt?

Akkor nem is tudtam hirtelen válaszolni rá, hiszen addigra már annyira eluralkodott bennem a félelem, hogy nem is emlékeztem miért félek. Egyszerűen csak az agyam nem engedett tovább menni. Amint odaértem a rúdhoz, lenyomta a piros vészgombot az egész testemen.

Józska bácsi erre csak azt mondta:

Fontos tudni, hogy mi a félelem oka.
Amíg nem tudod, miért vagy mitől félsz, nem is fogod tudni leküzdeni.

Ez nagyon sokszor eszembe jut, ha érzem, nem bírok a félelmemmel.
Ilyenkor vagy lemegyünk egész a mélyre, és szembe nézünk vele, vagy megpróbáljuk végig gondolni, hogy mi is az oka, hogy félünk.
Mint mikor egy öt éves gyerek próbálja megérteni a körülötte lévő világot.
Minden válaszra az a kérdése, hogy „miért?”
Ezt ismételgetve magunkban, könnyen elérhetünk a félelem magjáig, és ott már eltudjuk kapni, hogy legyőzhessük.
Ha viszont mélyebb, vagy összetettebb a félelem oka, akkor érdemes felkeresni egy szakembert, aki tud segíteni, feltárni a valódi okát a problémának.

Ha rátaláltunk

Ha megtaláltuk a félelmünk gyökerét, és készek vagyunk szembenézni vele, ne felejtsük el Dr. Almási Kitti szavait (és egyben kedvenc idézetem is tőle)

És akkor mi van?!

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem. 
Ha tetszett, kérlek egy megosztással segíts eljuttatni másokhoz is.
Keress bátran Facebook vagy Instragram oldalamon is.

Hozzászólás

%d bloggers like this: