• darabokban.info@gmail.com

Nincs olyan ember, aki ne félne valamitől.
Én például félek a pókoktól, az úszástól (pláne, hogy nem is tudok úszni), a magasságtól, az ejtőernyőzéstől (és ide sorolandó minden extrém sport. Igen, a síelés is)
Egyenlőre a legnagyobb félelmem az autóvezetés.
Viszont, alig tíz éve az még ennél is sokkal rosszabb volt.

 

Aki nem félt senkitől és semmitől

Mert Te minden újtól félsz! Nem kell félni! ”– hangzott nagymamám komoly hangja egy telefonbeszélgetésünk alkalmával, mikor éppen munkahely váltás előtt álltam.
Az Ő bátorsága példaértékű volt. Mindegy volt, hova kellett menni, kivel kellett beszélni, kit kellett meggyőzni az igazáról. Ha nagymamám elhatározott valamit, tűzön-vízen átment. Természetesen ezt várta el minden családtagtól is.
Általában ez határozta meg, hogy az „Ő vére” vagyunk éppen, vagy sem. Vagy ha éppen máshogyan akart fogalmazni, azt mondta: „Te igazi Szabó vagy” (leánykori vezetékneve)


Nálam legtöbbször az hangzott el, hogy látszik, nem mellette nevelkedtem, mert akkor biztosan nem félnék én se semmitől és minden hivatali dolgot sebtiben eltudnék intézni, akár telefonon is. A hangom soha nem remegne, mindig eltudnám adni magam és tuti, hogy a világ a lábaim előtt heverne.
De ez nem így lett.
Mindkettőnk bánatára.

Jött az áttörés

Számomra az igazi áttörés akkor jött, mikor egy hipermarketbe jelentkeztem. Mindegy volt, milyen beosztásra, csak vegyenek fel valahova.
Beírtam a kasszás pozíciót is, de nem gondoltam azt, hogy fel is vesznek. Ez olyan érzés volt, hogy féltem, hogy nem vesznek fel, de attól jobban, hogy igen.
Egy kellemes interjú keretében én ezt el is magyaráztam. Nem értek annyira az emberekhez, jobb lenne nekem valahol a sorok között megbújni. Az interjút tartó hölgy jó nagy szemekkel nézett rám, ugyanis épp kasszás interjún vettem részt.
De mindegy. Felvettek.
Amíg elméleti oktatás volt, végig úgy éreztem, ez gyerekjáték lesz. Elméletben annyira jól ment minden. Logikus volt, átlátható, mi baj történhet?

Sose felejtem el a pillanatot, mikor a tréning szobából elindultunk az eladótérbe. Remegtem, izzadtam, a szívem a torkomban lüktetett. Lefelé menet ablakok nyíltak az eladótérre. Látni azt a rengeteg embert, és belegondolni, hogy pár percen belül én is ott leszek és kiszolgálok. Ha pár percig is, de idegenekkel kell kapcsolatot teremtenem.
Egyből beállt a lábamba a „küzdj vagy fuss” reakció. Én a küzdés mellett döntöttem.

Ki gondolta volna, hogy rá egy évre, mikor a főnököm év értékelő beszélgetést folytatott velem, közöltem vele, hogy én borzasztóan meguntam a kasszázást és ha nem tesz más pozícióba, meg kell válnunk egymástól.

némi gyakorlással simán menni fog

A titok, ami segít a mai napig

Ez volt az első olyan nagy lépés az életemben, ami előre lendített.
Miért?

Mert ki kellett lépnem a komfortzónámból. Nem mondhattam azt, hogy bocs, félek az emberektől, én aztán oda ki nem megyek.
Nyilván, senki nem könyörgött volna a maradásomért, hanem választottak volna mást, abból a több száz emberből aki áhítottan várta, hogy felszabaduljon a pozícióm. Muszáj volt beleugrani a mélyvízbe. Ráadásul fejest ugrani.
Mai napig hálás vagyok azokért az időkért. Rengeteg jó dolog történt velem, és az emberek hihetetlen kedvességgel fordultak felém. A vásárlók és kollégák egyaránt.
Fantasztikus érzés, mikor csak miattad kivárják a végeláthatatlan sort. Amikor az idős bácsi megköszöni, hogy nem ledobtad a zacskó almát, hanem finoman tetted le.

A jövőépítés szempontjából is hasznos idők voltak ezek

Alig öt évre rá már Angliában voltam.
Ahogy szokták mifelénk mondani: Anglia először földig lerombol-teljesen mindegy, ki voltál azelőtt-majd a saját formájára újra épít.
Megtanultam angolul, de azért emberekkel kommunikálni idegen nyelven az egy teljesen más dolog. Ahhoz aztán igazán kell kurázsi.
Szerencsére az angol nép nagyon türelmes. Képesek szem rebbenés nélkül elismételni akár ötször is, amit mondanak. Ha pedig valamit rosszul mondasz, nem javítanak ki, és nem néznek rád úgy mint egy hülyére. Nekik az a fontos, hogy megértsék, mit akarsz mondani. Még akkor is, ha a szavakat csak egymás mellé dobálod, és kézzel-lábbal hadonászol.
Van, hogy a mai napig nem értem amit mondanak. Ilyenkor megkérem, kicsit lassabban, vagy számomra is érthetően ismételjék meg.
Tehát nyugi, ők már hozzá szoktak az idegenekhez.

Még egy dolog, ami segített..

Ami még hozzá segített legyőzni az emberekkel szembeni félelmem a blog írás volt.
Eleinte a fióknak írogattam. Visszagondolva, azok milyen bejegyzések voltak, jobb is.
Aztán, szépen lassan elkezdtem megnyílni, és egyre több helyen megosztani a gondolataimat. Ma már a fényképem és nevem is szerepel a blogon, ami hatalmas áttörés ahhoz képest, hogy eleinte ezt elképzelni sem tudtam volna.

Egy könyv, ami nélkül nem ment volna

Muszáj megemlítenem Almási Kitti; Bátran élni című könyvét.
Fantasztikusan rávilágít arra, hogy nem szabad félnünk semmitől.
A Na és akkor mi van? ” című fejezet a kedvencem. Emlékszem, ez volt az a pont a könyvben, mikor azt mondtam; „Basszus, tényleg! Akkor mi van?”
Ebben a fejezetben Kitti rávilágít arra, hogy ha átlépünk a komfortzónánkon, az még nem a világ vége.
Két dolog történhet: vagy sikerül elérni amit szeretnénk, és azért az mekkora boldogság.
Vagy nem sikerül elérni, és oda jutunk ahonnan elindultunk. Azért az sem tragédia, hiszen nem lett rosszabb a helyzetünk. De legalább nem ölbe tett kézzel vártunk, hanem kiléptünk a biztonságból. Lehet elsőre úgy tűnik, ez tragédia, de nem az. Egy hatalmasat léptünk a siker felé. Önmagunk felé.
Ha pedig sikerorientáltak vagyunk, keresünk egy másik megoldást, ami lehet, hogy célravezetőbb.
Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, aki fél valamitől.

Mindenki fél valamitől.


Én úgy gondolom, a komfortzóna elhagyásának gyakorlása nagyot tud lendíteni ezen a problémán. Nem könnyű, és hatalmas lelkierő kell hozzá.
De ha tudatosítjuk önmagunkban, hogy tulajdonképpen nincs vesztenivalónk, sokkal könnyebb kimozdulni.
Minél többször tesszük meg, annál könnyebb lesz már a következő alkalommal.

Te elég bátor vagy kilépni a komfortzónádból?

Ha szeretnél többet megtudni a komfort zónáról, olvasd el EZT a bejegyzést is.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem.
Ha tetszett, kérlek egy megosztással segíts eljuttatni másokhoz is.
Keress bátran Facebook vagy Instragram oldalamon is.
Kriszti

Hozzászólás

%d bloggers like this: