• darabokban.info@gmail.com

A hazugság mint fogalom mind tudjuk, mi az. Akkor is ha adjuk, akkor is, ha kapjuk. Amit pedig maga után hagy-mind két változatban-azt is pontosan ismerjük.
Miről lehet felismerni a hazugságot?
Vajon miért hazudnak az emberek?
Mindenki hazudik?
És ki volt az, akinek a hazugságát a mai napig felemlegetik minden alkalommal, ha ez a téma szóba jön?

Feketén-fehéren

Kegyes-vagy fehér-hazugságnak hívjuk azt, mikor szándékosan nem mondjuk meg az igazat. De nem azért, hogy mi jöjjünk ki jól a dologból, hanem azért, hogy másokat megvédjünk vele. Mikor tudjuk, az igazság sokkal elviselhetetlenebb lenne, így inkább igyekszünk vagy nem a teljes igazat megmondani, vagy teljesen máshogyan elmondani a történteket.
Ez mennyire bűn, vagy sem, azt mindenki maga döntse el.

Hazugságra nevelünk


Minden szülő kicsit hazugságra is neveli a gyerekét. Igen, még az is, aki most bőszen csóválja a fejét.
Csak egy példa, és egyből megérted:
Mentek az utcán a csemetével, sétáltok. Amikor egy idős ismerős-esetleg egy régi tanárod-jön szembe és váltasz vele néhány szót.
Aztán a drága, őszinte gyermeked megszólal: Anya, a bácsi büdös!
Erre te pironkodva elnézést kérsz, majd a gyerekre szólsz, hogy ilyet nem szabad mondani.
Nem mellesleg igazad van, de a gyerek ebből azt fogja levenni, hogy nem szabad kimondani, amit gondol.

Személyes példám;

Amikor kisiskolás voltam, és költözés miatt új iskolába kellett járnom, nem voltam a tanárok kedvence. De a gyerekeké sem. Szóval, a tanulási nehézségek mellett még le kellett gyűrnöm ezt is, meg, hogy a szeretett volt iskolámat el kellett hagynom.
Így elég gyorsan beerdősítettem az ellenőrzöm. Bár igaz, néha kettesek is beszaladtak.
Eleinte, haza érve a „mi volt a suliba?” kérdésre rávágtam az aznap épp kapott jegyet.
Anyám ezt legtöbbször két hatalmas pofonnal honorálta.
Egy idő után pedig rájöttem, ha nem mondom meg a jegyet amit kaptam, a pofon is elmarad.
Meglehet, anyám inkább a tanulásra szeretett volna ösztönözni, de ehelyett-nyilván akaratlanul-a hazugságra kényszerített.
Az már más kérdés, hogy egy szülői értekezlet, vagy fogadó óra után mit kaptam.

Tehát nyilván, nem szándékosan, de már a szüleinktől is azt tanuljuk, hogy hazudni kell, mert azzal megúszhatunk dolgokat vagy nem sértünk meg másokat.

Mindenki hazudik

De miért hazudunk? Egyáltalán én nem is hazudok!

Először is szögezzük le: Te hazudsz. Én is hazudok. Sőt, tovább megyek; Mindenki hazudik. Napi több alkalommal. Van, amit már észre se veszünk.

Igen Drágám, nagyon szép a cipő amit ma vettél. Igen, mind az öt pár.(5 pár? Most komoly?) Drága volt?
Nem, dehogy. Fél áron voltak, sőt az 5. ingyen volt (vagy inkább nem)

Az okát nagyon nehéz lenne egy mondatba megmagyarázni. Helyzettől függ, miért hazudunk. Személyes tapasztalatom, hogy legtöbbször azért, hogy helyzeteket ússzunk meg, vagy jól jöjjünk ki belőle.
De vannak akik azért nem mondják meg az igazat-mondjuk éppen magukról-hogy valakinél bevágódjanak. Jobbnak, szebbnek próbálják meg bemutatni magukat.
Egyik ismerősöm például mindig azt mondta, nem hazudik. Közben meg, amikor történeteket mesélt az életéből, szinte már feltűnően mindig Ő jött ki nyertesen, vagy áldozati bárányként. Ha nem láttam volna a testbeszédjén, hogy nem feltétlenül mond igazat, egy idő után akkor is feltűnt volna a történetek happy end-je.

A hazugság jelei

A testbeszédben nagyon sok jel utalhat hazugságra, de az ellenkezője is. Fontos leszögezni, hogy az alap vonal mindig az első, amit meg kell vizsgálnunk. És még ehhez mérve a dolgokat sem biztos, hogy sikerül lelepleznünk.
Nagyon sok minden múlik az adott körülményektől, helyzetektől, lelki állapotoktól.
Van néhány jel, amiből le lehet venni, hogy valami talán nem stimmel, de mindig igyekezzünk minél több „bizonyítékot” szerezni, mielőtt elkönyveljük, hogy a másik nem mond igazat.
Általában a kirívó, oda nem illő testtartás vagy mozdulat az, ami elsőként leránthatja a leplet.
Ilyen pl.:

Főnök vagy, és egyik alkalmazottad elkésett. Mikor számon kéred, épp elmeséli, hogy a gyereket kellett össze pakolni, épp dugóba kerültek, a gyerek is elkésett, Ő se ért be időben.
Mind eközben amíg ecseteli a borzalmasra sikerült reggeli kalandjait, végig lesütött szemmel jobb oldalra néz. Karjait össze fonja, lábait keresztezi. A lesütött szemet leszámítva nincs más szégyennek jele.
Igaz, mit sem számít a végeredményen, hogy mi történt vele az nap reggel, de ha én lennék a főnöki székben, lehet itt-ott belekérdeznék egy-két részletbe.

– Van aki a két ujját (mutató és hüvelyk ujj) dörzsöli össze.

– Mások a homlokukat vagy az orrukat vakarják meg.

– Néhányan a jobb vállukat rándítják meg, egészen csak picikét. Itt érdemes megjegyezni, ez lehet a „nem tudom” jele is, főleg, ha mind a két váll egyszerre mozdul. Itt mindenképpen keresni kell más jeleket is.

Szóval, nincs konkrét jel arra, ha valaki hazudik. De ha van olyan, ami nem oda illő, vagy kiütközik az alapvonaltól, tanácsos elgondolkozni, és kicsit több kérdéssel a témába belemászni.

A hazugság, amit mindenki ismer és mindenki emleget. A mai napig!

Mindannyian tudjuk, a politikusok ki vannak képezve hazugságokból. Szóval már inkább azon lepődünk meg, ha igazat mondanak.
De van egy ember, egy olyan ügy, amit a mai napig felemlegetnek tananyagokban, előadásokon, könyvekben és bárhol, ahol a hazugság szóba kerül.
Ha azt mondom; Bill Clinton Lewinsky-botrány, tuti egyből Neked is beugrik.

Fent van a YouTube-on a nyilatkozata Clintonnak, mikor kijelenti, nem volt szexuális kapcsolata azzal a nővel.
Ezt most be is linkelem Nektek IDE.
Érdemes megnézni, a szája mikro mozdulatait.
Az ujjával folyamatosan legyezget, ami nem csak borzasztóan visszataszító gesztus, de ha valaki ennyit mutogat és ráadásul nem is a mutogatás irányába néz, vagy nem oda fordul, ellehet gondolkozni a mondandójának valóság alapján. (magyar politikában is van egy személy aki rengeteget mutogat amúgy. Érdemes utána nézni)
A hangsúlyt is jó megfigyelni. Szinte már görcsösen, izzadság szagúan akarja elhitetni velünk, hogy nem volt közük egymáshoz. Pedig, ma már mindenki tudja az igazságot.

Szóval ne felejtsük: mindenki hazudik, naponta többször. Nem mindig rosszból, van, hogy pont azért, hogy minket megvédjenek.
Gyerekek nevelésénél a következményeket, vagy esetleges következményeket is jó ha átgondoljuk, hiszen ők másképpen értelmezik a dolgokat. Lehet, hogy éppen mi kergetjük bele egy hazugságba, teljesen akaratlanul.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem. 
Ha tetszett, kérlek egy megosztással segíts eljuttatni másokhoz is.
Keress bátran Facebook vagy Instragram oldalamon is.
Kriszti

Hozzászólás

%d bloggers like this: