Tudatos Élet
A változás jó, de rohadt nehéz

A változás jó, de rohadt nehéz

Amikor már hónapok óta kínlódtam a betegségemmel (amiről írtam az előző cikkben) teljesen tudatában voltam annak, hogy valamit nagyon nem jól csináltam az elmúlt időszakban. Valami nem tudatos dolog-talán egy gondolat- volt az, ami előidézte ezt a betegséget.
Így változtatnom kellett néhány dolgon az életemben.


Mivel a változás legtöbbször szenvedéssel indul, elhatároztam, nem egyszerre állok neki a dolgoknak. Szépen apránként.
A sok kicsi sokra megy elv alapján pedig a végeredmény szinte ugyanaz lesz. Igaz, hosszabb ideig is tart, de jóval tartósabb lesz.

A közösségi média elhagyása

Én nem hiszem, hogy a világot a technika rontaná el. Ha okosan tudjuk használni, segítségünkre lehet. Ha nem, hamar az ellenségünké válhat.
Ezért is döntöttem úgy, hogy talán ezzel kezdem életem kihívását.

Híreket már elég rég nem szerettem olvasni. Tele van nyomva a közösségi média velük, és annyira ritka, ha valami pozitívat osztanak meg. Így legtöbbször csak átlapoztam.
Végül azt vettem észre, céltalanul lapozgatom az oldalt, az idő meg közben telik. Aztán elkezdtem számolni, mennyi mindent csinálhattam volna ez idő alatt..
Végül odáig jutottam, hogy a Facebook ikont a kezdő képernyőmről letöröltem.
A saját lustaságomra appelláltam.
Ha a többi applikáció közül kell megkeresnem a Facebookot, inkább meg se nézem. Az eredmény, hogy kb napi 1 vagy 2 alkalommal sikerül megnyitnom a Facebookot, akkor is csak néhány percre.

Az Insta más más kérdés. Ott még van mit fejlődnöm. Igaz, az sem segít sokat, hogy a blogot ott tartom leginkább mozgásban. Szóval elég nagy kihívás háttérbe szorítani valamit, ami a hobbid alap pillérét képezi.
Szóval egyenlőre Insta marad.

A telefon

A mobil használatát szeretném teljesen minimumra levenni. Szóval, ha van némi lélegzetnyi időm, nem egyből a zsebembe nyúlni érte, hanem kiélvezni azt a pár percet.
Olyanokról beszélek, mint a boltban sorban állás, buszra várás, orvosi váró terem.
Reggel mikor felkelek, igyekszem előbb a reggeli rutinon túl lenni és csak utána nyúlni a telefonhoz. Hülyén hangzik, de eddig ez tűnik a legnehezebbnek.
Csak képzeld el, mikor reggel felkelsz, mert csörög a vekker-ami ebben az esetben a telefon ébresztője- és miután kinyomtad, vissza tenni a készüléket nyugalmi helyzetbe. Nem tovább nyomkodni, nem bekapcsolni a netet, hanem vissza tenni.

A munkahelyemen kimondottan tiltják a telefonok használatát. Ettől függetlenül mindenki kezében megtalálod.
Én szabálykövető ember vagyok, így sokszor csak akkor nézek rá, ha üzenetem jön. De nem állok már meg munka közben elővenni és mondjuk Face-t átpörgetni. Ez egy komoly előre lépés volt, amire nagyon büszke vagyok. Így is elősegítve a jelenben maradást.

Ami még nem igazán gyalog-galopp az az evés közben és beszélgetés közben a telefont a zsebben tartani.
Tudatosan nem veszem már elő. Mert ha már az asztalon van, tudom, ránézek, és onnan már megindul a többi folyamat is. Próbálom az ételt megélni illetve a körülöttem lévőkkel beszélgetni. Ha valaki beszél hozzám, igyekszem nem a telefonomat babrálni, bár már rég nem teszek ilyet. Végtelen bunkó dolognak tartom, ha beszél hozzánk valaki, megosszuk a figyelmünket, és ráadásul egy mobil miatt. Ennek a szokásnak a lemondását az életmód váltástól függetlenül is ajánlom mindenkinek.

változás. darabokban

Nem belebonyolódni

Vannak olyan helyzetek egy közösségben, amiből egyszerűen képtelenség kimaradni. Mert véleményünk van nekünk is, és ezt igyekezzük is tudtára adni a közösségnek. Nos, erről az elmúlt néhány hétben lemondtam. Nem is jártam rosszul talán vele.
Iszonyatos botrány kerekedett a munkahelyemen. De ameddig nem kérték ki a véleményem, addig magamban tudtam tartani, ami hatalmas előny volt. Ha elsőként zúdítottam volna rájuk, tuti belebonyolódtam volna kb fülig, ráadásul úgy, hogy alapjáraton nem is volt közöm az ügyhöz. Így, amikor a főnökségi irodában kikérték a véleményem, addigra összeszedetten és átgondolva tudtam választ adni. Végül békében és mosollyal távozhattam onnan, anélkül, hogy bajba kerültem volna.

Meditálj

A cél a napi egy meditáció lenne. Így egyenlőre még a heti két-három alkalomnál tartok. Nem tetszik az arány, de sokat javulok.

A légzéstechnika viszont nagyon sokszor hoz ki durva helyzetekből. Lehet szedni nyugtatókat és inni alkoholt, de a légzés gyakorlatnál szerintem nem találtak ki jobbat. Ráadásul mindig kéznél van.
Eddig a legjobban düh kezelésnél segített. Bár hozzá teszem, egyik alkalommal nem igazán volt hatásos. De az egy akkora mértékű düh volt bennem, amit legalább egy éve cipeltem magammal és azt tényleg ki kellett adnom. Túl sok réteg rakódott már rá. Szóval nem mindig sikerül nekem se betartani a kihívás szabályait.

A fogorvosnál fogcsiszolás közben viszont határozottan sokat jelentett. A fogorvosomnak is köszönhető, hiszen fantasztikus orvos, akinél még egyszer sem fájt a kezelés. Pedig voltak komoly, másfél órás üléseink is.

A csiszolás alkalmából majdnem sikerült a meditatív állapotot is előidéznem, de a folyamatos instrukciók, mint pl „nyisd ki a szád” vagy „csukd be a szád” mindig kizökkentettek.

Összességében érezhető, hogy erre az útra léptem.
Számomra a legmeglepőbb a környezetem reakciója. Sokszor igyekszem a jelenben maradni és bár nem akarok rágörcsölni egyes lépésekre, ez még nem mindig megy. De jóval kevesebb a stressz. Viszont, ahogy figyelem magam, van, hogy annyira belefeledkezem, hogy elkomolyodik az arcom. Eddig olyan kérdéseket kaptam, hogy miért nézek ki úgy, mint egy depressziós, illetve, hogy én miért vagyok mindig szomorú.
Bennem tavasz van, madarak csipognak és pillangók repkednek. De egyenlőre ezt még a környezetem felé nem tudom kivetíteni.
Ha ez az egész változás már természetesen fog jönni, biztos vagyok benne, hogy másoknak is tudok majd adni pozitív energiát.
Egyenlőre még túl nagy koncentrációval jár ez az egész.
De érezem, hogy jó. Jó úton haladok.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem. 
Ha tetszett, kérlek egy megosztással segíts eljuttatni másokhoz is.
Keress bátran Facebook vagy Instragram oldalamon is.
Kriszti

Hozzászólás

%d bloggers like this: